A huszadik század a film évszázada volt, a huszonegyedik századra azonban azok a keretek, amiket az elmesélhető történeteknek szán, túl szűkösnek bizonyulnak. A kultúra rohamosan hígul, és csak elvétve akad olyan filmes alkotó, aki képes a mozi nagy nemzedékeinek nívóját ostromolni. Hollywood álomgyára tetemes költségvetéséből és gigantikus tudatipari potenciáljával vidámparkok élménymozijainak franchise-szériáit ontja magából filmgyártás címén tizenéves kölyköknek. A film talán már kimerítette az erőforrásait, és így nem alkalmas többé nagyszabású és átfogó történetmesélésre? Csakhogy ahol becsukódik az ajtó, a légnyomás kinyit egy ablakot: a televízióstúdiók és nyomukban a streamingszolgáltatók felvették és tovább viszik a kultúra Hollywood által eldobott zászlaját - így léptek elő a tévésorozatok a szórakoztatóipar második vonalából a huszadik századi moziművészet megürült helyére. Egy sorozat a karakterek személyiségének akkora mélységét, a cselekmény annyira komplex szövetét képes a nézők elé tárni, ami az egész estés film formátumának korlátozott időkerete miatt mindig is lehetetlen volt - így vált a televíziósorozat a huszonegyedik század domináns mozgóképes műfajává, amely évadról évadra elementáris élményt nyújtó, elgondolkodtató és a közszellembe tartósan beépülő alkotásokat mutat fel. E kötetben a huszonöt legkiválóbb sorozat elemzése olvasható Puzsér Róbertnek és barátainak szubjektív, indulatoktól sem mentes, ugyanakkor mélyreható rádiós és televíziós beszélgetései alapján.