„Floidl Andrea, gyógypedagógus, mese- és mozgásterapeuta különleges meséit illusztrálhattam nagy örömmel: a mese címe MANGUI, olyan segítő mesék, melyek az önmagunkhoz vezető út megtalálását segítik.” Szimonidesz Hajnalka illusztrátor “Ez a különleges mesekönyv nem csupán a gyerekekhez szól, hanem a bennünk élő gyermeki kíváncsisághoz és érzékenységhez is. Egyik legfontosabb üzenete, hogy nem baj, ha valaki kilóg a sorból, ha másként látja és éli meg a világot, sőt, lehet, hogy éppen ez visz előre, ez vezeti el saját útjához. S miközben a saját utunkat járjuk, halljuk meg, lássuk meg azt is, ahogyan a másik látja és járja a maga világát. A könyvbe rejtett gyöngyszemek, a „Mit szólnál, ha...?” kezdetű gondolatjátékok varázslatosan egyszerű eszközként teremtenek időt és teret az elcsendesedésre, az elgondolkodásra, arra, hogy megvizsgáljuk: hogyan állunk mi az élet csodáihoz, legyenek azok különös események vagy épp meghökkentő fordulatok. Ez a könyv nemcsak irodalmi értéket képvisel, hanem valódi terápiás mélységeket is rejt. Érzékenyen megírt, finoman rétegzett történetei egyszerre simogatják a lelket, nyitják meg a szívet és késztetik mozgásra az egész testet.” Geszvein Erika tanácsadó szakpszichológus A Mangui című könyv több egy átlagos mesekönyvnél. A benne rejlő mesék segítségével támogathatjuk szülőként gyermekeinket, hogy megtalálják önmagukat és értékeiket. Az elfogadás, a megküzdés, a tolerancia, a szeretet témakörei állatokkal, szimbólumokkal karöltve, tizenkét önálló történetben elevenednek meg a könyvben. A könyv 3-9 éves korig kifejezetten, 9 éves kor felett mindenképpen ajánlott. Pszichológusok már a gyakorlatban is használják. Floidl Andrea Író, gyógypedagógus, mozgás- és meseterapeuta, alapozó mozgásterápiás szakember. Napi rendszerességgel foglalkozik óvodás és kisiskolás gyermekekkel, több mint húsz éve. A Nagykovácsiban működő Frutti Fejlesztőpont megálmodója és szakmai vezetője. Az évek során sok–sok felnőtt hallgatót képezett ki gyakorlati képzésen keresztül. Mozgás - és meseterápiás szakemberként ötvözi a mozgás és a fantázia adta lehetőségeket. Elmélyült tapasztalatot szerezett értelmi, valamint érzékszervi fogyatékossággal élő gyermekek fejlesztésében. Jelenleg egy budapesti gimnáziumban is dolgozik gyógypedagógusként. Saját bevallása szerint: „Jól egymásra találtunk a hivatás és én!” Mindig is szerette a meséket, vonzódott hozzájuk. 10 évvel ezelőtt Boldizsár Ildikó meseterapeuta képzésén újra megnyíltak számára az érzékelés különleges formái és spontán módon elkezdett saját történeteket szőni. Az első próbálkozások még csak nem is papíron születtek, hanem a fejéből pattantak ki, utólag vetette papírra őket. Ahogy ő fogalmazta meg: „Egyszer csak összeért bennem a tapasztalat, az utazásaim élményei a gyerekek gondolataival, gondjaival, problémáival és mesévé váltak.” A meseterápián tanultak, a történetalkotási képesség, a hosszú évtizedes gyógypedagógusi szemlélet és az aktív mozgásterapeuta véna ötvözetéből születtek a meséi és ez a könyv, a Mangui. Szimonidesz Hajnalka Hajnalka kamaszként szobrásznak készült, majd szabadúszó festő lett belőle és egészen 2007-ig eszébe sem jutott gyerekkönyveket illusztrálni, akkor is csak az Aranyvackor pályázat kedvéért. Azóta viszont szerencsére mást sem csinál (kis túlzással, természetesen), mint gyerekkönyvekbe rajzol csodálatosabbnál csodálatosabb műalkotásokat. Közhely vagy sem, Szimonidesz Hajnalka rajzainak tényleg lelke van. Az elmúlt közel húsz évben számtalan csodálatos könyvet rajzolt piciktől az általános iskolásokig minden korosztálynak. “Mindig magamnak rajzolok – addig formálom a kompozíciót vagy figurát, míg azt nem érzem egy rajzról, hogy én vagyok, vagy legalábbis valamelyik része egy velem. Szerintem csak ettől lesz hiteles, azonban szeretnék nem csak megjeleníteni egy-egy szövegrészt, hanem olyan rajzokat készíteni, ami valami módon önálló életre is kel és a gyerekek, felnőttek, akik megnézik a rajzokat, a formák, hangulatok, a kompozíció és színek által örömet, megnyugvást élhetnek át. Valamit üzen az illusztráció, reményeim szerint ez az üzenet boldogsággal tölti el a szemlélőt.” - meséli egy interjúban az illusztrátor.