A századfordulón keletkezett sajátos zamatú írás a jiddis irodalom időtálló értékei közé tartozik. Tevje, a Kijev melletti aprócska faluban élő zsidó tejesember élete egyáltalán nem fenékig tejfel, de mégsem pöröl az Örökkévalóval, csak amolyan baráti módon társalog vele, és inkább mindenre mond egy bölcs mondást vagy áldást a Szentírásból vagy a Tórából – ha pedig nem talál, akkor ő maga fabrikál egyet. Tevjének van hét leánya, akik tradicionális szüleikhez képest már a modernebb világot testesítik meg, számukra a személyes boldogság előbbre való az elvárásokhoz való alkalmazkodásnál. Az apjuk ugyan mindent elkövet, hogy a családot összetartva lányait a zsidó hagyományok szerint adja férjhez, de a fiatalok fellázadnak, ők már a vallási kényszerházasságok helyett szerelemből akarnak férjhez menni. Emellett nemcsak a családot, de egész környezetüket sújtja a szegénység, a betegség, a pogromok… Tevje házában állandó vendég a balszerencse, ő mégis igyekszik megőrizni derűs életszemléletét.