Otília nagyon boldog: végre beköltözött egy család a szemközti házba. Három gyerek a nagypapájukkal, meg egy felmosófejre emlékeztető kutyával. Vagyis jobban mondva az valóban egy pamutszálas felmosófej, de a többiek sem azok, akinek látszanak. Mú ugyan első pillantásra teljesen átlagos kisfiúnak tűnne, ha nem lenne két apró szarv a fején. A nagypapa egy erdei manó, az apa egy tündér, az anya pedig egy dzsinn, nem is beszélve a vérfarkas kislányról és a kis szellemről. Azzal a küldetéssel érkeztek az emberek világába, hogy megtanulják a normális emberi viselkedést, anélkül, hogy megrémítenék, és magukra haragítanák a környezetüket. Ez pedig nem is olyan könnyű! Szerencsére Otília segít nekik, és így sokat tanulnak a barátságról, a család fontosságáról, de legfőképp az elfogadásról, pontosabban arról, hogy nekünk „normálisoknak” miért olyan nehéz elfogadni a furcsákat.