„Hiszem, hogy minden ember egyedi és senkihez sem hasonlítható. Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb út jut – de egyvalami biztos: nem vagyunk sem többek, sem kevesebbek egymásnál. A lényeg abban rejlik, hogyan viszonyulunk a sorsunkhoz, és mit kezdünk mindazzal, amit kaptunk. Első könyves íróként talán nagy fába vágtam a fejszémet, hiszen e kötet lapjain életem legsötétebb és legfényesebb napjait is elmesélem. S hogy miért teszem ezt? Mert küldetésemmé vált megmutatni, hogy igenis mindannyiunkban ott rejlik valami különleges érték, csak fel kell ismernünk, és hinnünk kell benne, magunkban. Remélem, hogy a történetem kapaszkodót adhat másoknak – sorstársaknak, de azoknak is, akik más utat járnak. Ha akár egyetlen ember is más szemmel kezd tekinteni az életére, és jobban megbecsüli mindazt, ami megadatott neki, már nem írtam hiába. Saját tapasztalatból tudom, hogy milyen bántalmazó környezetben, mérgező közegben élni, és mennyire mélyre zuhanhatunk, amikor úgy érezzük, nincs tovább. Éppen ezért bízom abban, hogy azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, valódi erőt és reményt tudok adni – hogy újra megszeressék az életet és önmagukat is. Merjétek elhinni, hogy méltók, szerethetők és értékesek vagytok! Nem a külső körülmények vagy státusz határoz meg minket, hanem a belső indíttatásunk, a szándékaink – no meg az a világ, amelyet a tetteinkkel teremtünk.” Baranyi Csaba