Hamvas Béla egybegyűjtött zenei tárgyú írásainak és megjegyzéseinek közreadása régi adósságot törleszt a szövegkiadások sorában. Jóllehet a ’80-as évek eleje óta megjelenő művei között számos gyűjteményes és tematikus kötet is napvilágot látott, zenei gondolatainak olyan átfogó bemutatásával, amely meglátásainak ívét a „kosmos aoidés”, az „éneklő világegyetem” elemi, emberen kívüli megnyilatkozásaitól a szorosan vett múzsai művészet, a zene (musiké) tudatosan kiművelt szellemi világáig kísérné, mindeddig nem találkozhattunk, noha világlátásában és életműve egészében a zene kezdettől fogva kivételes hangsúllyal fonódott egybe írásművészetének megformálásával. Hamvas Béla még Pozsonyban, lyceumi éveiben (1907) kezdett zongorázni és zeneelméletet tanulni, 1912-től pedig komponálni is; bár sem fiatalkori, sem később keletkezett zeneművei nem maradtak fenn, írásaiban, a betűk partitúrájában a „megisté musiké”, gondolkozásának „legmélyebb zenéje” szólal meg.