Mindig izgalmas és tanulságos egy nagy alkotó műhelyébe bepillantani. Ehhez jó keretet szolgáltat, ha a levelezésében merülünk el, mert olyan pontjaira, motívumaira is felfigyelhetünk általa az életműnek, amelyek a szépirodalmi alkotásokból csak áttételesen kiérezhetők. Illyésnek már számos levelét publikálták mások köteteiben, de olyan válogatás, amelyben a gyermekkori élményektől a párizsi egyetemi éveken át a Válasz folyóirat elindításáig nyomon követhető a lírikus és közösségi ember szellemi érlelődése, még nem látott napvilágot. Ahogy a költő lánya, Illyés Mária fogalmaz a kötet Bevezetőjében: „Ez a kötet szűk válogatás Illyés Gyula levelezésének első húsz évéből, az 1913-tól 1933-ig terjedő időszakból. Az itt közölt első levelet tizenegy évesen írta, amikor beíratták a dombóvári katolikus főgimnáziumba, és szüleivel csak levélben tudott kapcsolatot tartani. A válogatás utolsó éve 1933, a Pusztulás megírásának ideje, amikor az addig csak a költészet értői előtt ismert Illyés Gyula nevére szélesebb kör is fölfigyelt. A két évszám közötti életszakasz volt költői és intellektuális formálódásának időszaka; egyénisége, világlátása ekkor bontakozott ki: ebben a húsz évben lett a pusztáról származó, vidéki gyerekből, a tizenhat évesen budapesti proletár környezetbe került diákból Párizsban író. Innen tért vissza Magyarországra már kialakult egyéniséggel, de még a teljes szellemi érés előtt.”