Szerb Antal regényeibe könnyű beleszeretni. De vajon ő maga hogyan és kiket szeretett? Kötetünk a fiatalkori rajongásoktól a házasságokig követi az író boldogságkeresését, amelynek fordulatai olykor maguk is regénybe kívánkoznak; levelek, naplójegyzetek és esetenként családi emlékek nyomán idézi meg azokat a nőket, akik közül nem egy Szerb műveiben is tovább él. Irodalomtörténeti nyomozás ez: a puszta nevekből sorsok bontakoznak ki, a dokumentumok régi feltevéseket tesznek próbára és tévhiteket oszlatnak el, a jól ismert regényhősök mögött pedig valódi emberek tűnnek fel. Ki lehetett a valóságban az Utas és holdvilág titokzatos Ulpius Évája? Honnan érkeztek ezek a nők, mire vágytak, és merre vitte őket az élet? Sorsukon keresztül a két világháború közötti polgári világba is bepillanthatunk. Igazi kuriózum, hogy a szerző kutatásai nyomán az is kiderül, ki volt Szerb Antal titkolt szerelme, akit az író még saját naplójában is csupán egy csillaggal jelölt. Az író múzsáinak emlékkönyvéből egy szellemes, érzékeny, a magányt jól ismerő, de a szerelmet kitartóan kereső ember portréja rajzolódik ki. Szerb Antal személyes történetei közelebb hozzák mindazt, amiért a műveit szeretjük: a vágyakozást, az elveszett ifjúság emlékét és az emberi kapcsolatok kiismerhetetlenségét, s az utolsó oldal után talán kedvünk támad újra levenni a polcról az Utas és holdvilágot. BÓNÁCZ FERENC ATTILA történész, kulturális újságíró, publicista. Írásaiban főként a 20. századi történelem, művészet és irodalom jelentős alakjaival foglalkozik. E könyvével Szerb Antal szavaival élve olyan szerző lett, „akinek a témája átmenetileg az irodalomtörténet volt”. „Aztán a nők: furcsa és valószínűtlen, de van. Mi több, jelenleg három is van, és kezd jobb véleményem lenni a férfiasságomról. Az egyik egy lady, régi szerelmem, amelyhez az ember mindig visszatér, nagyon bonyolult és spiritualizált ügy, s mivel a szerelmet rafinált öröm váltotta fel, részemről egyszersmind kissé ironikus ügy […] A másik egy popolana, ahogy felejthetetlen Bamaboothunk mondta, a nép egyszerű leánya, akinek simogatásai elképesztenek, mivelhogy mindeddig minden szerelmemben gentleman voltam, és mit sem tudtam ezekről a végtelen világokról. […] A harmadik lány színházi, egy kis show-girl, buta, mint a Himalája, teljesen artikulálatlan, semmi mást nem tud mondani, mint hogy édes kicsi marha.”