Van egy sziget. Csöndes, álmodó, nyugalmas. Szava türelmes mosoly, álma békés együttlét. Átkarolja a felhőket, fákat, hegyeket, folyókat, és magához öleli a csillagos eget. Világokat, emberi világokat teremt… Ez a sziget Te vagy, és Én vagyok. Ez a sziget Ő, és Mi mindannyian. Néha fölcserélődünk. Néha már nem is érezzük, hanem tudjuk, tudjuk, tudjuk… a ruha más, de a szív ugyanaz. Tegyen boldoggá a tudat, hogy Te vagy ez a sziget. És érezd, hogy akit szeretsz, s aki viszontszeret, ő is ez a sziget. Senki és semmi nem választhat el valóságosan a szigettől, sem a magadétól, sem másétól, ha te úgy akarod. Hiszen szeretni jöttél. „Te szeretsz engem? És gondolsz rám? Azt mondod, én is gondoljak rád? De hiszen én is szeretlek!"