Így emlegették Tiszanánán a tanyázások, a közös munkák során elhangzó vallásos témájú történeteket, meséket. A hátsó szomszédunk, Bakos Teri néni, aki a közös munkák állandó részvevője volt, leginkább a világ teremtésével kapcsolatos történeteket mesélte. A történetei az elemi iskolában tanult katekizmusra, a misék alatti szentbeszédekre, az öregek elbeszélései során elhangzottakra épülnek. Na, meg sokat forgatta a “kalandárijumot” is. Aztán vannak a világszerte vándormotívumként feltűnő, nép közé járó szentek, történetek. Jézus állandó kísérője Szent Péter, aki még a Megváltó mellett is a tévelygő embert képviseli. Szent Ágoston többnyire egyedül járt. Szűz Mária a Kisjézussal. Az asszonyszentek – talán az illendőség miatt is – magukban nem járták a világot. Az istenes történetek legtöbbje példabeszéd, amellett, hogy szórakoztat is. Jellemző rájuk, hogy sok helyen a saját környezetükre honosítják, mintha helyi emberekkel történt volna. Van köztük néhány eredetmonda is. Hogy a Tisza melyik oldalán keletkeztek, ki tudná megmondani? Nagyapám, akinek a családja emberemlékezet óta disznókkal foglalkozott, rengeteg történetet tudott és szívesen, színesen mesélt. Hallott eleget a pásztortüzeknél.