A Szarajevói kóla kiemelkedő jelentőségű Majoros Sándor életművében, mert egyszerre őrzi meg a jugoszláv magyarok életvilágának irodalmi dokumentumát és teremti meg annak lírai, mégis hétköznapokból fakadó mítoszát. A kötet olyan korszakot és olyan közösséget mutat be, amely mára végérvényesen átalakult, és amelynek emlékei csak a személyes elbeszélésekben őrződnek meg. Az írások gazdag nyelvezete, humorral átszőtt bölcsessége és valósághű, mégis emelkedett hangja széles olvasóközönséget képes megszólítani: nosztalgiát ébreszt az idősebbekben, a fiatalabbaknak pedig érzékletesen, sőt szórakoztatóan mutatja be a kelet-európai múlt egy alig ismert szeletét. Majoros Sándor kötete egyszerre irodalmi érték, kulturális lenyomat és identitáserősítő dokumentum. Támogatása azért is kiemelten indokolt, mert olyan hangot őriz meg a magyar irodalomban, amely az anyaországi és határon túli horizont egyaránt fontos részeként kapcsolja össze a balkáni térség valóságát a magyar próza hagyományaival — humorosan, érzékenyen és felejthetetlenül.