Szép Ernő regénye sokrétű, izgalmas mű. A főhős (a szerző sajátos alteregója), Mihály szerelmi viszonyt létesít egy elegáns férjes asszonnyal, majd megismerkedik Ibollyal, a szegény fiatal színinövendékkel is. Az Ádámcsutka egy szerelmi háromszög regénye, de nemcsak vonzásokról és választásokról szól, hanem az öregedésről, az elmúlásról is, no meg a harmincas évek pulzáló, szép-mélabús Budapestjéről. Ahogy korabeli kritikájában Török Sophie írja: „Akár a Margitszigetre kísérjük el, akár a tabáni temetőbe, akár az alsó dunai rakpartra, igazán nem az fontos, mi minden történt e helyeken, hanem hogy mit s hogyan lehetett ezekben az őszi-tavaszi tájakban meglátni s megcsodálni. Olyan fákat, olyan madarakat, olyan Dunát, amit csak Szép Ernő költészete tud adni nekünk…”