Izabella, a fiatal pedagógus nagy tervekkel érkezik első munkahelyére a rendszerváltás éveiben. Pályáját három évtizeden át követjük iskoláról iskolára, és elszoruló szívvel figyelhetjük, hogyan őrli fel az egyre embertelenebb rendszer szakmai elhivatottságát, kreativitását, a diákok iránti feltétlen lelkesedését – és a magánéletét is. Kiss Judit Ágnes regényének lapjain mind fölfedezhetjük saját iskoláink jól ismert figuráit és történéseit, de a szerző nem éri be egyszerű tablóval. A Csókolom, tanárnő az iskola sajátos ökoszisztémáját tárja elénk, amelyben a tantestület éppúgy viselkedik, akár egy osztály, és ahol talán mindennél elevenebben fonódik össze sok-sok élet, tanároké és diákoké egyaránt. A sokadik generációs tanárgyerek Izabella történetét olvasva egyre kétségbeesettebben ismerjük föl az oktatást létfontosságú közérdekként és közfeladatként, miközben a pedagóguspálya anyagi és társadalmi megbecsültségét lépéről lépésre látjuk elporladni. Kiss Judit Ágnes tanárregénye súlyos lecke a jövőnk elmulasztott lehetőségeiről és arról a szabadságról, amely mindenekelőtt fejben és szívben dől el.