Korcsmáros Pál életrajzi kötete sok képregényrészlettel, és sok színes képpel. Apám igazolványában a foglalkozás rovatba azt írták, hogy újságíró, de ez egy idő után nem felelt meg az igazságnak. Amikor valaki grafikusnak nevezte, kijavította: rajzoló vagyok, újság rajzoló. Végignézhettem, hogyan vet az érintetlen fehér papírra olyan vonalakat, melyek egyszer csak életre keltek szemem láttára. Majd ámulva lettem tanúja annak, hogy történetek alakultak ki a rajzfigurák között. Szerettek, öltek, játszották szerepeiket, amiket híres írók találtak ki. Amikor elkészült a ceruzával megkomponált képregénykockákkal, nagyon finom tustollal (máskor vizes tusba mártott ecsettel) véglegesítette a rajzokat, a ,,buborékokba” beleírta a szereplők szavait, a fehéren hagyott helyekre felragasztotta a magyarázó szövegeket, borítékba csúsztatta a rajzpapírt, és elküldött vele a türelmetlen szerkesztőségekbe. Nekem nagyon imponált, hogy apám műveit minden héten több újság várja. A titkárnők, ahogy átvették tőlem a heti ,,anyagot”, rohantak a főszerkesztőkhöz, akik örömmel vették tudomásul, hogy bár megint az utolsó pillanatban, de elkészült a heti folytatás, és mehet a nyomdába. Sok-sok éven keresztül, hetente 4-5 hetilapban.