„Azt azonban aligha sejtette, hogy valójában nem Desflors kisasszonyba, de nem is a hangszálaiba vagy a levegőbe szeretett bele. Andreu a saját metaforájába volt szerelmes.” Barcelona a tizenkilencedik század előestéjén. Marie de l’Aube Desflors, Orléans csalogánya énekel a város előkelőségeinek, majd a fellépés után pásztorórára hívja Andreu Perramont, az ifjú költőt. Az énekesnőt reggel elmetszett torokkal találják fogadóbeli szobájában. A gyilkossággal Andreut vádolják. Nincs senki, aki tanúskodjon mellette, ráadásul a lakásán még egy iratot is találnak, amely súlyosan kompromittáló tényeket tartalmaz a barcelonai Királyi Törvényszék főügyészéről, Don Rafel Massó i Pujadesről. Don Rafel gyorsított eljárásban akasztófára juttatja Andreut, mert így remél megúszni egy másik bűncselekményt, amelyet ő követett el… Az Őméltósága nemcsak fordulatos krimi, de érzékeny társadalomrajz is – látlelet a korabeli Barcelona vezetőinek hatalomvágyáról, a kicsinyes intrikák szövevényéről, a korrupcióról, az átlagember kiszolgáltatottságáról. Cabré történelmi regényében ott lapul a megújulni képtelen társadalmak mindenkori kórképe.