Hat évvel ezelőtt a Váry család idilli élete egyetlen délután alatt foszlott semmivé. A legkisebb gyermeket elrabolták a családi nyaralóból, helyére pedig a hallgatás és a bűntudat költözött. A hétéves Emese ugyan egy hétre rá előkerült – megkötözve, szemmel látható sérülés nélkül –, de az előtte mindig vidám, állatokért rajongó gyermek soha többé nem nevetett, nem beszélt, elvétve reagált, és állandó felügyeletre szorult. Az apja a munkába, az anyja a vallásba menekült, nővére, Anna pedig London drogokkal fűtött éjszakáiban próbálta elfojtani a lelkiismeret-furdalását: azon a napon neki kellett volna vigyáznia kishúgára. Amikor Anna hazatér Londonból, valószínűtlen csoda fogadja: Emese „meggyógyult”. Egy baleset folytán a sötét emlékek törlődtek, a család végre fellélegezhet. De az idill nem tart sokáig. Emese fokozatosan emlékezni kezd, bár maga sem tudja, mire. A felszínre törő emlékek kuszák, érthetetlenek és valószerűtlenül hátborzongatóak. Anna mindeközben egy olyan nyomra bukkan, amely messzire vezet a rendőrségi akták világától. A Vadak csemegéje nem csupán családregénybe oltott lélektani thriller a bűnről, a vezeklésről és az igazságszolgáltatásról, hanem szépirodalmi igényességgel megírt történet arról, hogy a szörnyek kivétel nélkül szörnyeket szülnek.