„Kardos Margit a transzgenerációs női örökségem, a szerteágazó nehezék, amit rám hagytak a családom nőtagjai, és talán mostanra lett fogalmam arról, mit kell kezdenem vele.” Ezek az őszinte, ironikus, megható és vicces történetek sokféle nőről szólnak – akik valahol mélyen mégis egyformák. Szentesi Éva kötetének lapjain a világra rácsodálkozó fruskák, hajdanvolt szépségüket sirató matrónák, az érvényesülés lehetőségét gazdag férfiakban látó fiatal lányok alakjai elevenednek meg hol fájdalmas élességgel, hol sejtelmesen gomolyogva elő a múltból. Ezek a nők súlyos csomagjaikat cipelve, hiányos vagy mérgező családi mintáikkal küzdve próbálnak felnőni, magukra találni, kiteljesedni vagy gyakran csak túlélni. A novellákból fokozatosan rajzolódik ki egy női életút stációinak sora: egy önző anya és családi traumák árnyékában töltött gyerekkortól a szexualitás első, ambivalens megtapasztalásán át a magányos és kiszolgáltatott fővárosi útkeresésig. Azonban mindegyik történet sorai közül átviláglik a törhetetlen élni és tenni akarás; a remény, hogy valahol mindenkinek helye van a világban.