„Honfoglaláskor a nagy kavarodásban elveszett Mackó nevű komondorunk, kezes jószág. Mindenkinek a kezét tépi le. Először. A becsületes megtalálónak kézből fizetünk.” Nos, ez egy Facebook-bejegyzés a honfoglalás korából, épp csak példaképpen. Lackfi János új könyvét nem kell túl komolyan venni: bolondozás ez, a képzelet képtelen játéka – milyen posztok születhettek volna, ha van Facebook Jézus idejében, vagy a reformáció korában, vagy a francia forradalom alatt… De vannak a könyvben képzelt párbeszédek is, melyekben a magyar költészet jeles alakjai a zord és földhözragadt valósággal szembesülnek: Petőfi például a „Nemzeti dal” soraival biztatja egy honfitársát, aki ezt zaklatásnak veszi; Léda pedig egy kicsivel több aktivitást várni el Adytól a „Héjanász” borongós sorai helyett. Lackfi János, mondhatni, tiszteletlenül bánik a történelem nagy alakjaival és a magyar irodalom zseniális alkotóival, de emögött a tiszteletlenség mögött mély szeretet, rengeteg ismeret és persze remek humorérzék bújik meg.