1956 SZEPTEMBERÉBEN Eckert Andrea Budapestről Veszprémbe költözik, hogy megkezdje a tanulmányait a nemrégiben alapított Vegyipari Egyetemen. A lány a gimnáziumi szerelmét követi a dunántúli kisvárosba, és eleinte nehezen találja meg a helyét a közösségben. Az ősz azonban nemcsak az új barátságokról és a tanulmányi nehézségekről szól. Október elején sorra érkeznek az eleinte lelkesítő, majd nyugtalanító hírek a fővárosból, az egyre mélyülő politikai válságról és az értelmiség, elsősorban az egyetemisták szervezkedéséről. Az események sodrából Veszprém és az itteni diákság sem maradhat ki. A helyi lakosokkal együtt a budapesti forradalom kitörésével egyidőben itt is gyűléseket, tüntetéseket rendeznek. Kezdetben békéseket, de aztán az egyetemi hallgatók közül egyre többen követelnek fegyvereket. A legfőbb hangadó éppen Andrea szerelme, aki azonban a lányban csupán a jóbarátot látja. A helyzet óráról órára feszültebb és veszélyesebb. Fábián Janka kisregénye a veszprémi diákok és a forradalom helyi vezetői – köztük a későbbi mártír, Brusznyai Árpád – hősies helytállásának állít emléket, és a hetvenedik évfordulón emlékeztet arra, hogy a forradalomnak a vidéki helyszíneken is voltak győzelmei, hősei és olyan eredményei, amelyekre napjainkban is büszkék lehetünk