Ifj. Medve Pál gyermekkorától kezdve katonának készült. 1937. október 5-én korengedéllyel vonult be a budapesti „Klapka György” 2. tábori tüzérosztályhoz. Fizikai adottságaira, lovastudására és zenei képességeire hamar felfigyeltek elöljárói. 1939 őszén kiváló minősítéssel került a Magyar Királyi Testőrséghez, ahol puskás, majd alabárdos testőrként szolgált. 1942-ben önként vállalt harctéri szolgálatot, doni teljesítményéért megkapta a Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Érmet. Testőr őrmesterként volt szereplője az 1944. évi eseményeknek, a klessheimi útnak és a kiugrási kísérletnek. Szálasi testőrségéből Budapestre szökött és a hajmáskéri „vitéz Barankay József ” 1. rohamtüzérosztály szakaszparancsnokaként 1945. január 6-án esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1945. szeptember 7-én tért haza. Már az 1980-as évek második felétől dolgozott emlékiratain. Visszaemlékezése azért jelentős, mert a Magyar Királyi Testőrség mindennapjaiba ad betekintést, úgy, ahogy azt a szolgálattevő testőrök megélték. Képet kaphatunk arról, milyen út vezetett a jászberényi Fehértói utcából a Bessenyei György testőrlaktanyáig, hogyan vélekedtek a testőrök a sorsdöntő időkről vagy éppenséggel arról, hogy milyen emberi tulajdonságokkal bírt a kormányzó. Munkáját elolvasva érthetjük meg igazán, mit jelentett magyar királyi testőrnek lenni, olyannak, aki feltétel nélkül kormányzóhű volt, megállta a helyét a második világháború poklában és a hadifogságban is ember maradt.