350 éve született II. Rákóczi Ferenc A legelőkelőbb származású, leggazdagabb magyar főúr 1697-ben a hegyaljai felkelők elől, akik vezérükké akarták megtenni, önigazolásul Bécsbe futott. Ám hat évvel később, 1703-ban a dolhai csatából megmenekült, maroknyi tiszaháti felkelő élére állt. A kötet ezt a rövid időszakot (1700–1703), a Rákóczi életében ezalatt végbement változásokat kívánja bemutatni. Az életút stációi: letartóztatás, raboskodás Bécsújhelyen (ebből a börtönből vitték a vesztőhelyre anyai nagyatyját, Zrínyi Pétert!), szökés, bujdosás Lengyelországban, hosszú hónapokon át tartó tárgyalások a külföldi katonai segítség megszerzése érdekében, közben ítélet a felségárulási perben, végül elindulás szinte csak magánemberként, s találkozás a határon a vereséget szenvedett, létszámukban, hitükben, reményükben megfogyatkozott tiszaháti felkelőkkel… A bevezető tanulmányt követő forrás-összeállítás egyrészt a németül, latinul, franciául már kiadott, de a szélesebb olvasóközönséghez mindeddig el nem jutott iratokból válogat, s azokat magyar fordításban közli.