A tudományos történetírás szerint a tantrát tekintik az utolsó nagy buddhista irányzatnak. Ennek gyökerei a 2. századra nyúlnak vissza, de a 8. századra erősödött meg annyira, hogy egyes buddhista egyetemekre is bekerülve, a szerzetes-tudósok is elkezdtek vele foglalkozni, kommentárokat írva a különböző tantrákhoz. A mai Bihar és Bengál területén uralkodó Pála-dinasztia (760–1142) idején volt ennek a fénykora, ekkor alapították meg a vikramasílai és ódantapuri kolostor-egyetemeket,  amelyek a tantrikus buddhizmus központjai lettek és Tibetbe is főleg innen került át a kolostor-egyetemek buddhizmusa.