A fájdalom az a tünet, amivel a betegek leggyakrabban orvoshoz fordulnak. Akut esetben cél a gyors diagnózis és a tünetmentesség elérése. Ezt legtöbbször meg lehet valósítani, de az esetek egy részében a fájdalom tartósan fennmarad. Reumatológiai és rehabilitációs munkám során megtapasztaltam, hogy krónikus fájdalom esetén az eredményes kezelés önmagában a fájdalomcsillapítástól, illetve az azt kiváltó kórkép gyógyulásától számos esetben független. Orvosként fontosnak tartom, hogy a korábban elfogadott dualista test-lélek szemlélet helyett az egyén fájdalomhoz való viszonyának komplexitását lássuk és kezeljük. Ez nehézséget jelenthet, de egyben kinyitja a lehetőségek tárházát különböző gyógymódok, pszichoterápiák és önsegítő módszerek számára. Ezen módszerek közös célja a „coping”, vagyis a megküzdés javítása azáltal, hogy a beteg a fájdalmát elfogadva, számára értékes, lehető legteljesebb életet éljen, minimalizálva a betegség okozta terhet, javítva az életminőséget. Könyvem a krónikus deréktáji fájdalom fennmaradásának jobb megértése és a rehabilitáció számára hasznos és szükséges szemléletváltás kezdeményezése céljából született. Bevezetésként bemutatom, mi is maga a fájdalom, amit vizsgálunk és kezelünk. Milyen típusai vannak szöveti károsodás, időrend szerint. A kezelésben résztvevők team-munkájának jelentőségét is ismertetem, fókuszálva azokra a lehetőségekre, amit a beteg önmagáért tehet. Lépéről lépésre végigvezetem azon az úton, ahol új szemléletet szerezve önmagán a leghatékonyabban tud segíteni. Jelen témánk a krónikus fájdalom, ezért fontos annak megértése, miért nemcsak az időbeliség különíti el a krónikus és az akut fájdalmat, és speciális jellegzetességei miatt miért szükséges a korábban széles körben elfogadott biomedikális modell kiterjesztése komplex biopszichoszociális megközelítéssé. Ennek elméleti alapjait veszem végig. A biopszichoszociális modellből kiindulva fő fókuszpontok a pszichés tényezők, ezek közül a félelem és elkerülési magatartás mint a krónikussá válás rizikófaktora, valamint a fájdalomelfogadás mint protektív tényező kerül kifejtésre. A betegségteher indexszel mértem fel, milyen mértékben korlátozza a beteg mindennapi aktivitását a deréktáji fájdalom. A betegségterhet a fájdalom maga, valamint pszichés és szocioökonómiai tényezők együttesen határozzák meg.