Mindenki csak olyan munkát végzett, amit amúgy is szeretett; például vonatot vezetett, beteg állatokat gyógyított vagy meséket írt. Utána meg kikapcsolódásképpen társasozhatott, ugrálhatott trambulinon vagy gördeszkázhatott a parkban. Sehol a világon nem élt annyi boldog ember, mint abban az országban. Vannak királyfik, akik néha félnek – és vannak királylányok, akik nem akarnak kedvesen mosolyogva arra várni, hogy egy királyfi feleségül vegye vagy megmentse őket. Szakács Eszter meséiben a királyfinak is szabad sírni, ha elkeseredik, és a királylány is legyőzheti a rettenetes borgót. A robotkirályfi lehet odaadóbb, mint bármelyik ember, a zsémbes királylány pedig igazán szívből szeretheti a királyfiját – akkor is, ha néha zsörtölődik!