Ez a gyönyörűen illusztrált mesekönyv a testvéri szeretetről, és arról is mesél, mit jelent újra felfedezni a hangodat – és önmagadat. Ez a két testvér nem is lehetne különbözőbb: Bea kifényesíti a cipőjét, minden este összehajtogatja a ruháit, és betűrendbe rakja a könyveit. Féktelen húga, Min szakadt nadrágot visel, és békanyálat gyűjtve gázol a tóba. Min mindenekelőtt mesemondó, aki szeret mindenkivel beszélgetni. Egy nap azonban a formálódó szavak nem jutnak ki a száján. A szavakat hirtelen veszélyesnek, nehézkesnek érzi. Min már nem önmaga –talán valami furcsa lény lopja el a szavait, egy olyan lény, amelyet még a nővére sem lát? De ez nem is számít, mert Bea látja Mint. A díjnyertes írónő, Maggie O'Farrell saját dadogással kapcsolatos tapasztalataiból merít, hogy valósághű portrét alkosson a megrendült önbizalomról, és arról, hogy a fájdalmas helyzetek megosztása egy szerettünkkel mindent megváltoztathat. Daniela Jaglenka Terrazzini kifejező illusztrációival és Kádár Annamária értő fordításában ez a könyv azokhoz az olvasókhoz szól, akik valaha is elvesztették önmaguk egy részét – és cserébe valami újat találtak.