„Számomra olybá tűnik, hogy Hamlet jól megtestesítené az Európai Uniót is, amely sok nagy döntésnél jellemzően sokáig tétovázik, majd egyik alternatíva mellett sem dönt” – írja eleven humoráról tanúságot téve, fél évszázad alatt a kontinensen tett utazásaira és ott szerzett tapasztalataira támaszkodva a brit történész, aki az egykori keleti blokk országainak ellenzéki vezetőivel éppúgy személyes barátságot ápolt, mint ahogy a nyugati államfők is kikérték a tanácsait európai ügyeket érintő kérdésekben. A Szólásszabadság szerzője új könyvében – mely megkapó ötvözete a memoárnak, a riportnak és a társadalomkritikának – személyes találkozások, beszélgetések, anekdoták felelevenítésével a 20. század második felének és a 21. század elejének Európáját járja be keresztül-kasul. Ott lehetünk a normandiai partraszálláskor, a ’68-as francia diáktüntetések forgatagában, a lengyel Szolidaritás megalakulásakor a gdański Lenin Hajógyárban, ’89-ben a budapesti Hősök terén, a marokkói határzárnál a menekültválság idején, valamint napjaink ukrán frontvonalain. S bár az „egész, szabad és békés” Európa eszméje mostanság megingani látszik, közös otthonunk újbóli felépítése még korántsem veszett ügy. Ennek igazolásául szolgál e könyv.