„Ezek azok a dolgok, amelyeket a mágiába való bevezetésképpen ebben a könyvben a régiek hagyományából (változatosan összeválogatva) összefoglaltunk – tömören, de elégségesen azok számára, akik szeretnék megérteni.” Heinrich Cornelius Agrippa, a késő reneszánsz kori mágus, aki egyben jeles keresztény, a teológia doktora, de praktizáló orvos is volt, 1486-ban született a Köln melletti Nettesheimben. Fordulatos, utazásokkal és az eretnekség gyanúja miatti menekülésekkel teli életében Európa számos országában megfordult. A három könyvből álló főműve, a De occulta philosophia első könyve a természeti mágiát (Magia naturalis) tárgyalja. Agrippa leírja az elemek tulajdonságait és működésüket, a világban ható titkos erőket, az egyes planéták és csillagok uralma alá eső dolgokat, bemutatja a jóslás különböző formáit és a lélek szenvedélyeit. A második könyv az égi mágiával (Magia colestis) foglalkozik. Szó esik a számok természetéről és erejéről, a kozmikus befolyásokról, az asztrológiáról, a planéták hatásairól és talizmánjairól, valamint az emberről mint mikrokozmoszról. A harmadik könyvben Agrippa a szertartásos mágiát (Magia ceremonialis), az emberi lélek megtisztítását, a nevek erejét, a daimónok (szellemek) megidézését és a halál utáni lét kérdéseit, valamint az ihlet és az álmok fajtáit taglalja. A két kötetből álló Titkos bölcselet Agrippa teljes művének első hiteles magyar nyelvű fordítása – a II. rész Frazer-Imregh Monika klasszika-filológus munkája –, amely az eredeti latin szöveg alapján készült. A Bibliotheca Hermetica-sorozat régóta várt új kötete a fordító utószavával, számos magyarázó jegyzettel, Agrippa eredeti szimbólumaival, asztrológiai kódtáblázataival, írásrendszereivel alapos bepillantást nyújt a reneszánsz mágiába.