Mi történik, ha egy tizenkilenc éves lány egy hasonló korú fiúval sétál, és meglátja őket egy ismerősük? Manapság semmi. Az 1900-as évek elején azonban a lányt rögtön szájára vette a város, és rásütötték a romlottság bélyegét. Az Egy pesti leány története (1905) látlelet a korabeli társadalmi elvárásokról, amelyek megnyomorítják egy polgárlány életét, és arra kényszerítik, hogy vágyait titokban teljesítse be – akárcsak az anyja, és még oly sok nő a városban. A második kisregény, az Éva (1903) helyszíne egy világtól elzárt hegyvidéki falu. A frissen elvált asszony érkezése miatt felbolydulnak a kedélyek, a bányászközösség tagjai ölre mennek egymással, hogy elnyerjék Éva szerelmét – vagy legalább a testét. Ám nem csupán az elszabadult szenvedély idézi elő tragédiák egész sorát: a bányában lázadnak az elégedetlen munkások, növekszik a sztrájkhangulat. Vajon megold-e bármit az asszony távozása a faluból? Molnár korai műve, az Egy gazdátlan csónak története (1901) lírai hangvételű kisregény. Főhősét, a tizenöt éves Pirkót eléri a halálos szerelem – vagyis amit ő annak érez. A választott férfiú azonban az éltesebb hölgyek kegyeire pályázik – éppen Pirkó édesanyját ostromolja. Közben mintha a szerelem vad ereje a természetben is utat törne magának: a Duna kiönt a medréből, elárasztja a Margit-szigetet. Van, aki megmenekül, van, akit elvisz a víz.