Meghalt Gregorics Pál, az öreg, magányos különc, s legendás vagyont hagyott hátra. Legalábbis így tudta a város – Beszterce –, s így hitték a meghalt nábob fivérei is. Mohó kincsvággyal csaptak le az örökségre – hanem a vélt aranyhegy helyén nem találtak semmit. Hová lett a csehországi uradalom, hová a vagyon? Eltűnt, nyoma veszett, mintha soha nem is lett volna. Pedig volt! Wibra György, a neves, fiatal besztercei ügyvéd, Gregorics szolgálójának fia nyomra lel: az öregúr minden vagyonát egy bankutalvánnyá alakította át azért, hogy kapzsi fivérei rá ne tehessék a kezüket – az utalványt pedig neki szánta. Elindul, hogy megkeresse örökségét, de értékesebb kincset talál: egy leány szerető szívét. Wibra Gyuri és Bélyi Veronka könnyes-mosolygós szerelmének története Mikszáth egyik legkedvesebb, legromantikusabb műve.