„Minden író legalább két lény: az, aki él, és az, aki ír.” Hosszú, termékeny élet regényét tartja kezében az olvasó, Margaret Atwood régen várt, általa „memoárféleség”-nek nevezett művét. Új könyvében nyomon követhetjük a szerző kalandos gyermekkorát, amikor apja entomológusi munkája miatt tavasztól őszig minden évben az észak-québeci vadonban időztek, iskolaéveit a kötekedő osztálytársnőkkel, a kavargó hatvanas évek útkeresését és a nyolcvanas évek orwelli Berlinjét, ahol A szolgálólány meséjének magvai kicsíráztak. Az Életek könyve egészen máig elvezet, amikor Margaret Atwood költőként, íróként és esszéistaként immár megkerülhetetlen alakja a világirodalomnak. Ebbe a sűrű életbe sok egyéb mellett belefért még az emberi jogokért folytatott küzdelem, a lelkes művészet-pártolás és – nem utolsósorban – férje, Graeme Gibson oldalán a madármegfigyelés is. Mindezt a tőle megszokott bölcsességgel és szellemességgel írja meg Atwood, miközben éles megvilágításba helyezi a művek hátterét és indítékait, nem feledkezve meg a sokszor borús időszakokról sem, amelyeken azonban rendszerint átsegíti rendíthetetlen optimizmusa. Aki végigkíséri útján – nem lesz nehéz, hiszen a történet lebilincselő –, bizonyosan nem fog csalódni. MARGARET ATWOOD 1939-ben született Ottawában. A hatvanas évek óta jelennek meg művei, számos regény, verseskötet, gyermekkönyv, esszé- és tanulmánykötet szerzője. Jelenleg a Nemzetközi PEN Club egyik alelnöke. Munkásságát számtalan díjjal jutalmazták, melyek között megtalálhatóak a science fiction legrangosabb elismerései csakúgy, mint kitüntetés humanitárius tevékenységéért vagy a Booker-díj, melyet kétszer is elnyert: 2000-ben A vak bérgyilkos, 2019-ben a Testamentumok című regényéért.