„A barátság nem az azonosságban él, hanem abban a feszültségben, ahogyan két különböző világ egymásra néz.” Az igaz barát nem tökéletes, de az egyik legvalóságosabb viszonyulásunk a világhoz. A barát megszólítható. A barát osztozik velünk. A távol lévő barát elérhető lesz, ha baj van. A barát jelen van, akkor is, ha nincs velünk. Tompa Andrea mélyen személyes irodalmi esszéje értő figyelemmel és sugárzó tisztasággal tárja elénk a barátság alakváltozatait. A barátság itt nem funkció, nem hálózat és nem társadalmi tőke, hanem a másik felé megnyíló köztes és közös tér, legyen szó egy emberről, Istenről, egy állatról, egy műalkotásról vagy akár a saját múltunkról. A csendes, ám határozott és őszinte szöveg vállalja a gondolatok láncolatának esetlegességében rejlő kockázatot. Mert tét nélkül nincs igaz kapcsolódás.