A mese morfológiája Vlagyimir Jakovlevics Propp 1928-as klasszikusa, A mese morfológiája (Morphology of the Folktale) nem egyszerűen folklór-kézikönyv, hanem a modern narratológia egyik alapító és alapműve. Propp a népmesék tartalmi sokfélesége mögött felismeri a visszatérő szerkezeti elemeket – a szerepköröket és a híres harmincegy funkciót –, s ezzel olyan elemzési keretet ad, amely majd egy évszázados divathullámoktól és trendektől függetlenül ma is működik és érvényes. A könyv nem elméleti keretet kínál, hanem a történetmesélés „gépezetének” általános szabályait írja le; épp ezért aktualitása nem kopik, hatása pedig a filmtől a színházon és a videojátékokon át a kreatív írásig, sőt a márkatörténetekig is elér. Bár ez nem az első magyar kiadás, a kötet jelentősége és az iránta mutatkozó folyamatos igény indokolja az állandó piaci jelenlétet. Az egyetemi és főiskolai kurzusok irodalomjegyzékében rendre helyet kap, a szerkesztők, dramaturgok és forgatókönyvírók alapműként hivatkozzák, a tanárképzésben és a kommunikációs-kreatív szakokon pedig stabil, évről évre visszatérő keresletet generál. Propp nyelve világos, érvelése mintaszerűen letisztult; az olvasó nemcsak értelmezni tanul meg általa, hanem történeteket szerkeszteni is – ezért a kötet egyszerre tudományos referencia és gyakorlati „szerszámosláda”. Ez az újrakiadás azt a célt szolgálja, hogy a mű könyvkereskedelmi forgalomban folyamatosan elérhető legyen. Klasszikus backlist-címként tartós forgalmat hoz, és jól illeszkedik az irodalomtudományi, film- és médiatudományi, valamint kreatív írás tematikus kínálathoz. Röviden: olyan könyv, amely megtanít látni a történetek szerkezetét – és ezért nem megy ki a divatból.