A főváros két távoli kerülete: Újpest és Kispest. Észak és dél, de itt nem egymás ellen. Az egyik Kis-, a másik pedig Új. Míg a „kicsi” lélekszáma alig több mint 57 ezer, addig az „újé” majdnem duplája. Ami közös bennük, az a Pest, 1950 óta. A kettőt nekem összeköti a munka és az otthon. És persze az M3-as metró! Reggel Új-Kispest, délután a Kis-Újpest. Oda-vissza, metrófelújítás óta csupán 40 perc. Már-már ideális. Részlet a bevezetőből: Hatvanöt évvel ezelőtt Újpesten születtem. Huszonöt évet Kispest tőszomszédságában, a József Attila lakótelepen éltem, ahonnan az utolsó kockaházak egyikének harmadik emeletéről a Wekerletelep szélét védő erdősávot, a „kiserdőt” lehetett látni. Lakótelepi barátokkal rendszeresen átjártunk a wekerlei Petőfi, ma Kós Károly térre játszani. Rokonok is laktak ott a Mészáros Lőrinc utcában, akikhez apámmal sokszor átsétáltunk a köznyelvben a Budapesti Vegyiművek közelsége és áldásos tevékenysége miatt csak „büdös ároknak” nevezett vízfolyáson átívelő kis hídon a két kerület határát jelző Határ útig.