Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon számonkér, azt előbb-utóbb rajta is számonkérhetik. Itt és most szól, de tudja, milyen közelmúlt van mögötte, és tudja, milyen jövőt remél. Nem véletlenül lesz a könyv vezérmotívuma Kónya Imre és Pető Iván 1991-es vitája a történelmi igazságszolgáltatásról: Imre és Iván, mint két testvér, a mindenkori történelemben rejlő két erőként jelenik meg a versekben. Náluk is fontosabb azonban, hogy mit tanulhatunk tőlük. A történelem itt van, és soha nem érhet véget.