Az önéletrajzi kötet az első világháború kitöréséig számol be a szerző életútjáról és a korszak legjelentékenyebb eseményeiről. Herczeg – lévén nemcsak az időszak „írófejedelme”, hanem országgyűlési képviselő is – igen pontos látleletet ad a Monarchia utolsó évtizedeiről. A politikai vezérmotívumot finoman átszövik a kulturális és színházi élet kulisszatitkai, de bepillantást nyerhetünk a vidék választási harcaiba is. Ha nem is volt képes mindig felülről látni a körülötte kavargó jelenségeket Herczeg, műve valósággal „lefényképezi” a dualista kori magyar társadalmat, miközben érdekes megfigyelésnek lehetünk szemtanúi egy értékes emberi lélek fejlődéséről, egy emberről, aki híresebb lehetett volna, mint amilyen végül is lett.