Lorenzo édesanyja, Lula megtervez egy fogyasztógépet, és előbb csak néhány napra, majd később egyre hosszabb időre utazik Romániába, hogy beindítsa a vállalkozását. Egy nap elmegy, és nem tér vissza többé, a fiú pedig Olaszországban marad a mostohaapjával. Lorenzo fiatal felnőttként Romániába utazik, hogy részt vegyen anyja temetésén; Bukarestben bolyongva felidézi gyerekkora boldog, szomorú pillanatait, a hiányt, a szertefoszló illúziót. Közben találkozik egy sor különös és boldogtalan figurával, akik egykor szerették vagy kihasználták az anyját: Lula üzlettársával és expartnerével, koporsógyáros jóbarátjával és sofőrjével, aki Lorenzóhoz hasonlóan megveti a nyerészkedő nyugatiakat, akik a román „vadnyugaton” csinálták meg a szerencséjüket. A regény egy család kihagyott lehetőségeiről és a feltétlen szeretetről mesél, meg arról, hogy milyen már azelőtt elgyászolni valakit, hogy meghalt volna.