Kezembe akadt egyetemi indexem ébresztett rá, hogy a hatvanas évek filozófia szakán csupa filozófiaellenes ócskaságot igyekeztek letuszkolni a torkunkon. Több platformon is megosztottam tapasztalataimat. A politikai kitettség miatt a filozófusok karrierje izgalmasabb, mégis meghökkentő volt a méreteit tekintve jelentéktelen szak jelentéktelen korszakáról szóló írás visszhangja. Akik csak egy-két évtized múlva már a legnagyobb menőségként élték meg a filozófia szakot csodálkozva kérdeztek rá, hogy sikerült abból a szellemi mélyrepülésből ilyen rövid idő alatt kitornásznunk magunkat. Hiúságomat bizsergette késztetésük: folytassam a megkezdett írást. Ha beleragadok az egyetemi pályafutásom részleteibe, az olvasó a 20. oldal táján kiejti a könyvet a kezéből. Nem mondhatni, hogy unalmas életet éltem. A privát szférám azonban csak áttételesen kapcsolódott a filozófia műveléséhez. Hogy megtarthassam imádott szakmámat, sok minden egyébbel is megpróbálkoztam. Intermezzo címszó alatt, ezekből is betoldottam néhány részletet az egyetemi pályafutásomról szóló részek közé. Így született ez a vegyesfelvágott, amit kezedben tartasz kedves olvasó.