Auschwitz, 1942. A nácik számtalan életet kioltottak – de valóban meghalhat-e valaki, ha a története fennmarad? Etty Weil, a zsidó írónő, miután átbotorkált Auschwitz félelmetes vaskapuján, Szajna-parti lakásába vágyik, ahol oly sokat nevetett barátaival, és a lemezekkel teli polcok mellett elhelyezett, szeretett írógépe mellé. Szörnyülködve látja, amint egy fiatal lányt, Danielle-t könyörtelenül elszakítanak zokogó anyjától. Etty egyedül úgy segíthet rajta, hogy összebarátkozik a szögesdrót fogságában rekedt, tizennégy éves Danielle-lel, és megígéri neki, hogy nővéreként gondoskodik róla. Etty esténként történeteket mesél Danielle-nek, és felépíti a képzelet és a remény gyönyörű mentsvárát. Hamarosan ráébred, hogy a szűk barakkban a többi nő is figyelmesen hallgatja a meséit. Arra bátorítja őket, hogy osszák meg életük történetét sorstársaikkal, és beszéljenek szeretett gyermekeikről, szerelmi kapcsolataikról és elveszett családjukról. Etty tudja, hogy túl kell élnie a borzalmakat, már csak azért is, hogy betartsa a bátor nőknek tett ígéretét, és nem engedi, hogy a történeteik feledésbe merüljenek. Azonban Etty minél több reményt ad Danielle-nek, a lány annál nagyobb bátorságot merít, hogy fellázadjon a brutális SS-őrök ellen. Etty igyekszik megóvni a kislányt – saját életét és a megmentendő történeteket egyaránt kockáztatja. Egy napon azonban Danielle túl messzire megy… Vajon sikerül-e Ettynek időben megfékeznie, hogy megmentse őt? Vagy meg kell fizetnie a legvégső árat az egyetlen dologért, amelyért valóban érdemes meghalni: a szeretetért? Az auschwitzi mesélő szívszorító regény arról, hogyan találjunk életcélt, ha már mindent elveszettnek hiszünk.