„Megindító és szépirodalmi jelentőségű dokumentum a háború utolsó napjairól…” Der Spiegel Egy magányos fiatal nő naplóírásba kezd 1945 áprilisában az ostromlott Berlinben. Hogy mi vár rá, egyáltalán túléli-e – biztosan semmit sem tud. Csupán egyvalamit: úgy képes megbirkózni a szenvedéssel, ha őszintén és részletesen beszámol minden percről, az összeomló nagyváros asszonyainak rettegéséről, küszködéséről, testi-lelki kiszolgáltatottságáról. Folytonos életveszélyben lenni, győzteseknek engedelmeskedni, férfimódra robotolni, éhezni, szexuális prédának lenni vagy katonavágyak közt választani – úgy járja végig a neki rendelt stációkat, hogy közben meg tudja őrizni emberségét. Szabad lelkiismerettel dönt saját sorsáról, és szembenéz azzal, hogy személy szerint ő is felelős mindenért, ami történt – hiszen a Harmadik Birodalom polgára volt. „Az Egy nő Berlinben hihetetlen könyv. Aki megtanulta az ábécét, most végre olvashatja – és olvasnia is kell!” die tageszeitung