Vannak az életben olyan meghatározó, traumatikus élmények, amik nem eresztenek, évtizedek múltával is újra meg újra visszahúznak az idő egy pontjára, hogy ismétlődően átéljük, átérezzük a pillanatot, miáltal talán új felismerésre jutunk: az emlék azért jött vissza, hogy elmondjon valamit… Vigdis Hjorth (1959) nemzetközileg elismert norvég írónő. A Polar kiadásában magyarul is olvasható a több, mint 20 nyelvre lefordított Örökség című regénye, valamint A tanárnő dala, a Henrik Falk, az Anya meghalt? és a Tizenöt év című könyve. Új művének címe Soren Kierkegaaard Ismétlés című értekezésére utal. Azt a kérdést vizsgálja, hogy lehetséges-e az életben az ismétlés – vagyis megismételni, újra átélni életünk eseményeit, hogy ezáltal a múlt tapasztalata része legyen a jelennek. A regényben egy felnőtt nő tekint vissza önmagára tizenhat éves lányként, és újra átéli ifjúkorának egyik meghatározó traumatikus eseményét. Vigdis Hjorth visszatér a korábbi könyveiben már többször, több nézőpontból ábrázolt témájához, a diszfunkcionális család romboló hatásához. Az ismétlés a regény nyelvében is fontos szerepet kap: Hjorth mondatai gyakran körkörösen épülnek fel, egy-egy gondolat visszatér, új hangsúlyt kap, majd ismét eltűnik. Ez a ritmus nem csupán stiláris eszköz, hanem egyben a tudat működésének leképzése is. Az emberi gondolkodás csak ritkán lineáris. A trauma vagy a bűntudat nem engedi, hogy egyszerűen továbbhaladjunk az úton.