Berg Judit első felnőttkönyvének egyik kulcsszereplője, Valentin Kornél rendőr százados mindhiába próbál bizonyítható összefüggést találni két, szinte egyidejű haláleset között, amelyek pedig nyilvánvalóan és bosszantóan egy irányba mutatnak. A nyomozás elakad, s hogy Kornél frusztrációja tovább fokozódjék, felbukkan a fiatal forgatókönyv-írónő, az egyetlen ember, akit a detektív soha többé nem szeretne viszontlátni. Az írónő ugyanis egy évvel korábban, a foglalkozásából fakadó sajátos logikával rájött egy olyan rejtélyes gyilkosság megoldására, amelyet Kornélnak minden igyekezete és szakmai tudása ellenére sem sikerült felderítenie, s ezt a blamázst a nyomozó nemigen tudja megbocsátani. Most sokáig egymástól függetlenül keresik a válaszokat, azután mégis együttműködnek, hogy ebből az esetből ne legyen akta a megoldatlan ügyeket elfektető irattárban. A pszichológiai szálakkal sűrűn átszőtt krimiben főszerepet játszó nők mintha egyetlen személy különböző életszakaszainak vágyait, törekvéseit, egykori énjeit testesítenék meg. Berg Judit bűnügyi történetbe ágyazva, írói eszközökkel szeretné kijátszani azt a könyörtelen törvényt, hogy minden egyes döntésünkkel szükségképpen minden más utat lezárunk magunk előtt, vagyis újra meg újra szűkítjük egykor végtelennek tetsző világunkat.