A hitleri rezsim bukása után számos háborús bűnösnek sikerült elmenekülnie a felelősségre vonás elől. A vezető beosztású náci tisztviselők, SS-tisztek, tömeggyilkosok és olasz vagy horvát elvbarátaik, szövetségeseik többségének Dél-Amerika nyújtott menedéket. Olivier Guez valós tényekre alapozott regénye az egyik leghírhedtebb háborús bűnös, Josef Mengele, az Auschwitzban „a Halál Angyalaként” emlegetett SS-orvos háború utáni sorsát követi nyomon. A koncentrációs tábor foglyain végzett szörnyű kísérleteiről elhíresült Mengele először a nácikra csodálattal tekintő Perón Argentínájában telepedett le. Ott annyira biztonságban érezte magát, hogy egy idő után már az álnevét sem használta, de miután Németországban elfogatóparancsot adtak ki ellene, kénytelen volt átköltözni Paraguayba, majd Brazíliába, ahol jó ideig egy emigráns magyar házaspár birtokán élt. Szinte hihetetlen, de bujkálása idején Mengele megfordult Svájcban és Németországban is, és ugyanilyen megdöbbentő, hogy a tömeggyilkos orvos Paraguayban az állampolgárság mellé még erkölcsi bizonyítványt is kapott. A regény lapjain sok más Dél-Amerikába menekült háborús bűnös is felbukkan: a holokauszt fő szervezője, milliók gyilkosa, Adolf Eichmann, a százezrek haláláért felelős usztasa vezér, Ante Pavelić vagy a Mussolinit a fogságból megszöktető Otto Skorzeny ugyanazokban a nácibarát körökben forgott, mint Mengele. Eichmannt a Moszad ügynökei végül elkapták, de Josef Mengele több mint harminc éven át el tudta kerülni az elfogatását, és bűnös tetteiért soha nem kellett bíróság elé állnia.