Kossuth Zsuzsanna neve többnyire csak lábjegyzet a történelemkönyvekben – pedig élete maga volt a 19. századi magyar sors. Nemesi családban született, kivételesen művelt, érzékeny nő volt, aki fiatalon bátyja, Kossuth Lajos árnyékában találta meg hivatását: segítette fivére politikai munkáját, osztozott felemelkedésében és bukásaiban. A család elszegényedése, édesapja halála, a forradalom előtti évek nyomasztó bizonytalansága mind próbára tették. Ráadásul a magánéletben is súlyos veszteségeket szenvedett el: szerelmet, férjet, gyermeket veszített, miközben teste is egyre gyengült. 1848–49 viharában mégis helytállt: hadikórházakat szervezett, főápolónőként szolgált, embersége az ellenség tiszteletét is kivívta. A szabadságharc bukása után azonban így is börtön, száműzetés, családi széthullás és emigráció következett. Brüsszelben, majd Amerikában csipkeverésből próbált megélni, miközben újra és újra a történelem kegyetlenségével szembesült. Rövid, mindössze harminchét évnyi élete egy rendkívüli nő csendes, mégis megrendítő hőstörténete.