Hogyan lett az orvosi szépészet és az otthoni szépségápolás közötti piaci résből önálló, képzettséghez, intézményekhez kötött foglalkozás; a „púderezésből és könnyű női csacsogásból” pedig hivatás, megélhetés és önálló szakmai identitás? A magyar kozmetikusszakma története nem csupán a szépségápolás története. Orvosok és kozmetikusok kompetenciaharcai, fodrászokkal és más szépségipari szereplőkkel folytatott viták, iskolák és érdekképviseletek létrejötte, állami szabályozás, háború és diktatúra, államosítás és szövetkezetesítés, majd a magánvállalkozás újjáéledése egyaránt formálta – miközben a pálya nők ezrei számára jelentett nemcsak vonzó környezetet, de az önállóság, a társadalmi mobilitás és az önmegvalósítás egyik lehetséges útját is. A könyv az 1890-es évektől a szocializmus végéig követi nyomon a szakma kialakulását és átalakulását, elsősorban budapesti példákon keresztül. A szépségipar kulisszái mögé néz, hogy megmutassa: a kozmetika történetében a bőrkezeléseknél és krémeknél jóval többről van szó. Egy szakma születéséről, túléléséről és újraalkotásáról – és a nőkről, akik ebben részt vettek. KOVÁCSNÉ MAGYARI HAJNALKA (PhD) andragógus, szépségtörténész és nőtörténet-kutató, az MTA-VEAB Nőtörténeti Bizottság tagja, az MTA-Lendület Munkaformák Kutatócsoport kitatótagja, az Interpress Magazin (IPM) állandó szerzője és a Dr. Beauty Kozmetika vezetője.