Antony Beevor jól ismert hadtörténész, már egy sor kötetében bizonyította dramatikus, esemény- és emberközpontú stílusát. Új kötetünk sem száraz, kronologikus felmondása a történéseknek, hanem élő, sokszereplős dráma, melyben katonák és parasztok, forradalmárok és civilek, az események különböző rendű-rangú alkotói és elszenvedői mellett a nemzetközi szereplők – németek, angolok, franciák, csehek – is megjelennek, de még a Magyar Tanácsköztársaság és az oroszok bolsevikok közötti kapcsolat is feltűnik. Beevor kritikusan mutatja be a bolsevik hatalomgyakorlást: a forradalmi terror logikáját, az ideológia nevében elkövetett társadalmi átalakítás brutalitását, amikor a lenini hatalomtechnika könyörtelensége már nem az „ideális kommunizmust", hanem a hatalom mindenáron való megtartását szolgálta. A kíméletlen hatalmi harcban teret nyert a nyers erőszak, és sem az egyik, sem a másik fél nem maradt erkölcsileg feddhetetlen. A fehérek és a vörösök egyaránt brutális eszközöket alkalmaztak ellenfeleikkel szemben, és a lakosság többnyire túszként vergődött a két oldal között, miközben a túlélés volt az egyetlen célja. A szerző erénye a kritikus gondolkodásmód, nem lett „fehér nosztalgiás" antikommunista prédikátor, de nem hagyja szó nélkül a vörösterror kegyetlenségét sem. Beevor munkája valójában egy polgárháború természetrajza.