Hirohito a XX. századi japán történelem egyik legérdekesebb és legösszetettebb politikai alakja. A szigorú császári hagyományok jegyében nevelkedett, ám elődeitől eltérően nagy hatással voltak rá a katonai körök. 1937 végétől kezdve Hirohito fokozatosan igazi háborús vezetővé vált. Fontos szerepe volt a Kína elleni hadműveletek megtervezésében, a stratégia kialakításában és irányításában, részt vett a legmagasabb rangú tábornokok és admirálisok kinevezésében és előléptetésében. 1940 végétől nagyrészt rajta múlott a japán külpolitika irányváltása, mely 1941 decemberében az Egyesült Államok és más szövetséges hatalmak elleni háborús cselekmények megindításában csúcsosodott ki. A következő négy év során az ázsiai és csendes-óceáni hadszíntérre is kiterjedt a második világháború. A jóságos, szelíd, öreg császár, akinek mutatta magát, ugyanaz a férfi volt, aki a nankingi és a mandzsúriai bűntettek idején vezette Japánt, és aki a második világháború végét úgy jelentette be, hogy egyszer sem mondta ki a „megadás” szót.