Esti Kornél nem csupán Kosztolányi alteregója, hanem az emberi lét egy másik dimenziója, ahol a munkával szemben a játék, a hétköznapival szemben a különleges, a komolysággal szemben a csibészség és az irónia dominál. „Én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez, és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvizet és döghalált.”