Ritkán megszólaló költőink közé tartozik az 1975-ben született Luzsicza István. Új kötetében az elmúlt másfél évtized során írt verseit tárja elénk, öt ciklusba rendezve. Kifinomult formákban, nosztalgikus-elégikus hangon vall szűkebb és tágabb közösségei múltjáról, egyéni veszteségeiről, családi életéről – hozzásegítve minket, hogy az erőt adó életpéldák és a derű révén eljussunk az idillhez.