b. Gyarmati László különleges versei olykor megdöbbentőek, furcsák, máskor csontig egyszerűek. A látványos képversek, síkversek, prózaversek, prózaballadák, vagy „párhuzamversek” sokszínűségében mégis van valami egység, valami több, mint a Nagy Átlag. Elgondolkodtató írások emberségről, gyarlóságról, szerelemről, erőszakról. A régi versek még az 1970-80-as években születtek, az újak pedig 2020 után immár hét évtized tapasztalatainak súlya alatt. Nem könnyű olvasmány! Akárcsak az ÉLET! Pármuzamverseit - amelyek többféle módon olvashatók és értelmezhetők - sajnos az angol fordításban csak egyféle módon tudtuk lefordítani. b. László Gyarmati’s distinctive poems are at times shocking and strange, at other times starkly simple. Within the rich variety of visual poems, spatial poems, prose poems, prose ballads, and so-called “parallel poems,” there is nonetheless a sense of unity something that rises above the ordinary. These writings provoke reflection on humanity, frailty, love, and violence. The earlier poems were written in the 1970s and 1980s, while the newer ones date from after 2020 now bearing the weight of seven decades of experience. Not an easy read! Just like LIFE! His “parallel poems” which can be read and interpreted in multiple ways could unfortunately only be translated in one way in English.