Minden, ami meghatározza életünket az Orbán által tönkretett közéletben, minden, ami körülvesz minket az általa szétrombolt politikában, olyan, mint Orbán kézcsókja (amint megemeli a hölgyek kezét, de félúton megállítja, odahajol tíz-húsz centire, mint aki kezet csókol, csak éppen nem teszi): hazug és mímelt, csak látszat. Orbán eddig kétszer bukott meg a választásokon: 2002-ben és 2006-ban – amikor kétszer könyvet írtam róla. Íme, itt a harmadik … Ha nem az egymást kiegyensúlyozó elemek működtetik az állami gépezetet, akkor az első számú vezető karaktere válik meghatározóvá. Orbán romba döntötte a demokratikus működés intézményeit – megteremtve ezzel saját ellenőrizetlen, tehát végtelenített hatalmát –, a rendszernek így nem maradt más kötőeleme, mint az ő személyisége. Amit Orbán manapság tesz – a Pride-betiltás, a megújuló homofób kampányok, a kegyelmi botrány és gyermekvédelmi rendszerének borzalmas bűnei, a szüntelen sorosozás, migránsozás, az EU-ellenesség és százmilliárdok veszni hagyása, behódolása Putyinnak, valamint különösen hatalmi és vagyoni zsákmányszerzésének kielégíthetetlensége –, azt mutatja: ez az ember túlment minden határon. A borítót, Vörös Szabolcs fotójának felhasználásával Földi Andrea tervezte.